Huszonhatodik fejezet

Exar Kun támadása alatt komolyabb és több sérülést szenvedtem, mint kezdetben gondoltam. A bal lábam és a jobb karom eltört, akárcsak a jobb kézfejemben számos csont. Vagy féltucatnyi bordám megrepedt, és zúzódások keletkeztek mind a májamon, mind mindkét vesémen. A vérképem pocsék volt, és a Tuvanbi, amelyik megvizsgált, percekig azt hitte, hogy katapultáltam egy kilőtt vadászgépből, és elfelejtettem kinyitni az ejtőernyőmet.

Én pedig azt kívántam, hogy bárcsak fele olyan jól érezném magam...

A visszatérésemet követően azonnal beledugtak abba a baktatartályba, amelyet Tycho szállított a Yavinra, amikor alig másfél héttel korábban meghozta az orvoscsapatot. Az életem során több időt töltöttem baktában, mint valaha is szerettem volna, de ekkor részesültem első ízben abban a megtiszteltetésben, hogy kipróbálhattam egy szükségtartályt. A baktatartályok általában függőleges üveghengerek voltak, ez a példány viszont egy vízszintes láda. Teljes mozdulatlanságra kárhoztatva feküdtem benne, mert annyi hely sem akadt a belsejében, hogy megmoccanjak. Ezenfelül a kezelést hat óránként fel kellett függeszteni, hogy a technikusok kiszivattyúzzák a baktat, majd átszűrjék, és ismét visszatöltsék a berendezésbe.

Amikor nem a baktában áztam, elolvastam a Marától kapott anyagokat, és Luke is meglátogatott néhányszor, noha alig voltam magamnál. Miután kezdtem jobban lenni, tudomásomra jutott, hogy Han Solo elkapta Kyp Durront, és visszahozta a Yavin-4-re, hogy Skywalker mester ítélkezzen felette. Mialatt ez megtörtént, megint a tartályban feküdtem, és mire kijutottam belőle. Luke, Kyp és Cilghal elindultak, hogy megsemmisítsék a Napzúzót, továbbá kigyógyítsák Mon Mothmát egy rejtélyes betegségből. Ezt követően Tionne minden tőle telhetőt megtett, hogy elszórakoztasson. Igyekezett mindent elmesélni az Akadémián zajló eseményekről, mert az állapotom továbbra sem engedte, hogy akár csak sétáljak is egyet.

A testi sérüléseim az elvárt ütemben gyógyultak. Ha képes lettem volna meríteni az Erőből, és bevetni a Jedik gyógyító eljárásait, még gyorsabb lett volna a folyamat, de ez igazából nem sokat számított. Az elmém ellen folytatott ostrom viszont rettenetesen megrázott, Tudtam, Kun nem tett mást, mint kitépte az agyamból és elém Vetítette a saját félelmeimet a maguk ocsmány dicsőségében, de attól még meg kellett birkóznom a ténnyel, hogy azok egytől-egyig az én félelmeim voltak, amelyeket én magam teremtettem, és amelyeket csakis én győzhettem le.

Ezalatt Skywalker mester és Kyp megsemmisítették a Napzúzót és visszatértek a Yavin-4-re. Miután Kyp sérülései meggyógyultak, üzentem a mesternek, hogy beszélni szeretnék vele. Abban az egyszerűen berendezett kamrában fogadott, amelyben lakott. Kicsit fáradtnak tűnt, de tökéletesen egészségesnek.

- Mi a gond, Keiran? - kérdezte, miután benyitottam hozzá.

Nekitámaszkodtam az ajtófélfának a jobb vállammal, hogy tehermentesítsem a bal lábamat, és halkan, de határozottan kijelentettem!

- Nem maradhatok tovább az Akadémián.

A priccse szélén ülő mester felnézett, néhány pillanatig úgy meredt a hasamra, mintha átlátott volna rajtam, majd felsóhajtott:

- Szóval, te sem...

Nem tudtam biztosan, hogy mire célzott ezzel a megjegyzéssel. Gyanítottam, hogy Mara Jade távozásához lehet köze. Mara ugyanis röviddel azután, hogy leszállított engem, ismét elhagyta a holdat. Tionne szerint benézett ugyan Luke-hoz, csakhogy a mester éppen aludt, így aztán útra kelt, anélkül hogy egyetlen szót váltottak volna egymással. Luke valószínűleg azt hitte, hogy Mara miatta tért vissza, miután hírét vette az ő súlyos állapotának, és amikor megtudta, hogy nem ez volt az ok, szemmel láthatóan elkedvetlenedett,

- Azért nem maradhatok, mert vannak bizonyos dolgok, amik egyszerűen nem működnek - magyaráztam, majd magam elé, a padlóra szegeztem a tekintetemet és jóval halkabban hozzátettem: - Legalábbis számomra nem.

Tény, hogy nem tökéletes minden, de ez még nem ok arra, hogy menj - válaszolta megfontoltan Luke. - Kijavíthatjuk a hibákat, helyrehozhatjuk azt, ami rosszul működik.

- Szerintem nem vagy képes rá - dörmögtem a fejemet csóválva. Megvilágítanád egy példával?

Beléptem a kamrába, és ekkor vettem észre, hogy mindkét kezemet görcsösen ökölbe szorítom. Szétnyitottam az ujjaimat, és belekezdtem:

- Több dologról van szó, sőt számtalan apróságról. Először is a módszered, amivel irányítod az Akadémiát. Ha nem volnának rovarok, szörnyetegek és Sötét Nagyurak, az Akadémiád olyan lenne, mint egy üdülőtelep. Mialatt megtanultam twi’lek ételeket enni, több kihívással néztem szembe, mint itt!

- Hogy... hogy mondhatsz ilyet? - dadogta elképedten Luke.

A jobb mutatóujjammal megkopogtattam a szegycsontomat, és tovább magyaráztam:

- Én már elvégeztem egy kiképző akadémiát, emlékszel? Gyökeresen megváltoztatta az életemet. Az efféle intézményekben a kiképzők megtörik a tanítványokat, majd újjáépítik a személyiségüket, hogy megfeleljenek az adott szervezet kívánalmainak.

A Jedi-mester elkomorodott, és a fejét ingatva válaszolt:

- Én nem akarok megtörni senkit. És nem akarok Jedi-klónokat gyártani.

- Nem érted a lényeget - állapítottam meg. - A kiképző akadémiák nem klónokat gyártanak. Nem törlik el a tanítványok személyiségét, csupán felkészítik őket minden lehetséges kihívásra, amellyel később, a pályafutásuk során találkozhatnak. - Széttártam a karomat. - Noha valóban legyőztük Exar Kunt, hatékonyabban is tehettünk volna bizonyos dolgokat, és még hatékonyabban, ha már korábban is csapattá kovácsolódtunk volna, nem pedig a veszélyhelyzet miatt váltunk volna csapattá.

Luke lehunyta a szemét, néhány másodperc múlva bólintott, és kijelentette:

- Értem, hogy mit akarsz mondani. Annyi bizonyos, hogy van lehetőség a változásra. Tanulmányozni fogom a KorBiz Akadémia módszereit, és ha találok jó ötleteket, kész vagyok átvenni őket. Te pedig segíthetnél nekem ebben.

-Hasonló eredményre jutsz, ha idehozatsz néhány kiképzőt az Új Köztársaság Fegyveres Erőitől - javasoltam, majd pár pillanatra lesütöttem a szememet, és hozzátettem: - Az igazság az, hogy Kyp miatt nem maradhatok itt.

- Kyp megváltozott, Keiran. Sokat változott - vetette ellen Skywalker mester.

- Ebben nem kételkedem. Több milliárd élőlény meggyilkolása megváltoztatja az embert - vágtam vissza, majd a szememet résnyire vonva Luke-ra néztem. - Tudok arról, hogy az Új Köztársaságit adta őt neked, hogy te mondj ítéletet felette. És arról is tudok, hogy kiállt valamilyen fajta próbát...

- Igen - erősítette meg a hírt a mester -, elvittem őt Exar Kun szentélyébe...

- Mit csináltál? - hördültem fel. - Elvitted őt a Sith erődjébe?

Luke lassan bólogatva, teljesen higgadtan felelt:

- A gonosznak abban a birodalmában képes volt kivetni magából a sötét oldalt. Képes volt végképp maga mögött hagyni a múltját.

- És ennyi?

- Nem, ezenfelül azzal is vezekelt, hogy segített megsemmisíteni a Napzúzót - magyarázta Luke -, és majdnem belehalt.

Magam alá húztam az íróasztalnál álló széket, leroskadtam rá, és valamivel nyugodtabban megszólaltam:

- Elhiszem, hogy bántja a dolog, de nehezen tudom felfogni, hogy valaki, aki megsemmisített egy egész csillagrendszert, Jedi-lovag lesz, és követendő példaként fog állni a Galaxis lakói előtt.

Luke felszegte az állát, és fagyosan megkérdezte:

- Nem hiszel abban, hogy vissza tudott térni a világos oldalra? Nem hiszel abban, hogy tanulhatunk a hibáinkból, és nemet mondhatunk a gonosznak?

- Biztos így van - dörmögtem bólogatva. - Annak idején sok bűnözőről elhittem, hogy képes lenne jó útra térni, de ettől még nem gondoltam azt, hogy el kéne engedni őket a Kesselről azelőtt, hogy lejárna a rájuk szabott büntetés ideje.

- A könyörület a Jedik fontos erénye - jegyezte meg Luke.

- És mennyire vagyunk könyörületesek Kyp áldozatainak rokonaival, akik majd azt látják, hogy a szeretteik gyilkosa szabad, elégedett és boldog?

- Az én kezemen is milliók vére szárad, Keiran - vágott vissza a Jedi-mester. - Például a Halálcsillag személyzete. Vagy azok, akiket az újjászületett Császárt szolgálva öltem meg.

Előredőltem ültömben, lekönyököltem a térdemre, és megfontolt fejtegetésbe fogtam:

- A Halálcsillag katonai támaszpont volt. Amikor megsemmisítetted, tisztán és egyértelműen önvédelemből, illetve mások védelmében cselekedtél. Mialatt a Császárt szolgáltad... igen, sokan meghaltak miattad, de te szabotáltad az uralkodó erőfeszítéseit, és több életet mentettél meg, mint amennyit elvettél. Olyan időkben, amikor minden döntésünk gonosz, a legkevésbé gonoszt kiválasztani kényes tett. - Néhány pillanatra elhallgattam, és miután Luke nem szólalt meg, tovább beszéltem: - A bűncselekmények megtorlása több Célt szolgál. Először is bebizonyítja, hogy következmények nélkül nem lehet megszegni a valamennyiünket kordában tartó társadalmi szerződéseket. Másodsorban elrettentésként szolgál azok számára, akik hasonló tettek elkövetésén törik a fejüket. Végül, és ez a legfontosabb, a büntetés kiszabása megalapozza és fenntartja az adott csoport erkölcsi tekintélyét. Ez szerintem rendkívül fontos neked, aki n Jedi-rend újjáteremtésén fáradozol.

Luke megrázta a fejét, és kijelentette:

- Szerintem ugyanilyen fontos megmutatni, hogy a bűnös elnyerheti a megbocsátást, és jó útra térhet. Nem ártana emlékezned arra, hogy Kyp a Sötét Nagyúr irányítása alatt állt, amikor elkövette a tetteit.

- Én ebben nem hiszek - közöltem a fejemet csóválva. - Talán a befolyása alatt, de nem az irányítása alatt.

- Ezt meg hogy érted?

- Egyszerű - feleltem a mester szemébe nézve. - Ha a kölyök Exar Kun irányítása alatt állt volna, te már halott lennél.

- Micsoda?

- Gondold végig, Skywalker mester! Kun felhasználta Kypet, hogy kiűzzön téged a testedből, aztán a következő tíz napon megpróbált rávenni valaki mást, hogy végezzen veled. Buta vadállatokat és a szerencsétlen Streent vetette be, holott elég lett volna, ha Kyp rászíjaz téged a Napzúzó burkolatára, és kirepül az űrbe. Vagy, ami még egyszerűbb, egyszerűen leszállt volna rád a Napzúzóval, mialatt eszméIetlenül feküdtél a fogadóteremben. Miért nem ez történt? Azért, mert Kyp nem akart megölni téged. Te Exar Kun ellensége voltál, nem az övé. Sosem támadt volna rád, csakhogy te megakadályozhattad volna abban, hogy ellopja a Napzúzót, és elinduljon birodalmiakat ölni.

- Nem, ez lehetetlen - tiltakozott Luke, azzal felállt, járkálni kezdett fel és alá a priccse mellett, de rövidesen megtorpant, rám nézett, és vádló hangon rám szólt: - Szerintem a KorBiz-nál töltött idő alatt túl gyanakvó lettél! Túl sokat gondolkodsz arról, ami itt történt és történik!

- Igen? - mordultam fel, és megéreztem, hogy a bensőm mélyén ébredezni kezd a harag. - Én meg azt hiszem néha, hogy te nem gondolkodsz eleget, Skywalker mester!

- Valóban? - kérdezte Luke, és a tekintete ugyanolyan fagyossá vált, mint a hangja. - Hát akkor volnál szíves felvilágosítani?

Hátradőltem a széken, és a kezemet feltartva kértem őt:

- Ne akard, hogy megtegyem!

- De igen, légy szíves! - felelte valamelyest megenyhülve.

- Te vagy a Jedi-mester - mondtam, hogy kitérjek a valódi válasz elől. - Sokkal jobban tudod, hogy mit csinálsz, mint én.

- Azért csak mondd el, hogy mi jár a fejedben! - felelte eltökéltén Luke. - Mondd el, hogy szerinted mit csinálok rosszul!

- Rendben - hümmögtem, és miután összeszedtem a bátorságomat, szenvtelen arcot vágva, higgadt hangon belekezdtem: - Obi-van Kenobi és Yoda mindketten tudták, hogy az apád Anakin Skywalker, akiből később Darth Vader lett. Téged és a húgodat rögtön a megszületésetek után szétválasztottak, és elrejtettek, hogy biztonságban legyetek, igaz?

Luke bólintott, én pedig nyeltem egyet, és folytattam:

- Akkor miért vittek téged a Tatuinra? Nem az volt Obi-van Kenobi szülőbolygója? Hagyták, hogy a Skywalker nevet viseld. Valóban arra számítottak, hogy Vader kémjei valahogyan elsiklanak egy ilyen név felett? Jól tudom, hogy megpróbáltál bekerülni a caridai Birodalmi Akadémiára? Vader ottani ügynökei nem figyeltek volna fel a nevedre, amint meglátják a jelentkezési lapodat?

Luke a vele szemben álló falra szegezte a tekintetét, és szinte révedezve megkérdezte:

- Arra célzói, hogy a védelmezőim csaléteknek használtak engem? Így akarták csapdába csalni Vadert, egy olyan helyre, ahol Obi-van megvívhatott volna vele?

- Nem tudhatom biztosan, de bizonyos nézőpontból ez tűnhet igazságnak, nem igaz? - válaszoltam komoran. - De lehet persze, hogy a védelmezőidet jó szándék vezérelte, amikor úgy döntöttek, hogy nem másítják meg a nevedet. Talán azt akarták, hogy a Skywalker név külön hajtóerőt adjon neked, és valamikor a jövőben megpróbáld visszaszerezni a becsületét. - Figyelmesen tanulmányoztam Luke komor arcát, és hozzátettem: - Ugyanakkor azt hiszem, a neveltetésed során egy bizonyos irányba terelték a gondolkodásmódodat, pontosan úgy, ahogyan sejtésed szerint a kiképzők tették az enyémmel.

- Mégpedig?

- Te mindent fekete-fehérben látsz - magyaráztam -, és végletekben gondolkodsz. Szerintem Obi-van Kenobi és Yoda akármit terveztek is kezdetben, idővel úgy döntöttek, hogy fegyverré formálnak téged, amit bevethetnek Vader és a Császár ellen. Miért nem mondták meg neked, hogy Vader az apád? Tudniuk kellett, hogy árvaként előbb-utóbb meg akarod tudni, ki volt az apád. Nem akarták, hogy úgy tekints rá, hogy attól sebezhetővé válj. Amikor aztán az apád megmondta neked, hogy kicsoda ő, keresztülhúzta a védelmezőid számításait, de ő meg a lelkierőddel nem számolt. Te egyfajta leplezett segélykiáltásnak, a megváltásért való könyörgésnek fogtad fel a beismerését. Azok alapján, amit meséltél, a mentoraid nem hittek ebben, és nem hitt benne az uralkodó sem. Te bebizonyítottad, hogy igazad van, és győzelmet arattál. Most pedig ezzel a sikereddel akarod alátámasztani mindazt, amit tanítasz nekünk, noha az, amit tanítasz, nem mindig támasztja alá az eredményt, amit kapsz.

Luke szigorúan meredt rám, és megkérdezte:

- Te nem hiszel abban, hogy csak a fény és a sötétség létezik? Ha úgy hagysz itt minket, hogy efféle gondolatok forognak a fejedben, rendkívül sebezhető leszel. A sötét oldal el fog csábítani.

- Nekem nincs miért félnem a sötét oldaltól - válaszoltam a fejemet ingatva.

- Hát akkor vehetjük úgy, hogy máris átadtad magad neki - jelentette ki ridegen Luke. - Semmit sem tudsz a hatalmáról, a vonzásáról. Semmit sem tudsz a kísértéseiről.

Olyan gyorsan pattantam fel, hogy felborítottam a székemet, de nem törődtem vele. Luke mellkasának szegeztem a mutatóujjamat, és kifakadtam:

- Nem, Skywalker mester! Te nem tudsz semmit arról, amin én keresztülmentem a múltban. Nem is hinnéd, hányszor néztem szembe a sötét oldallal! Te a háttérben maradsz, és hatalmas, kozmikus léptékekben gondolkodsz a jóról és a gonoszról, de én sokszor voltam ott, pontosan ott, ahol a fény találkozik a sötétséggel. Bensőséges ismeretségben vagyok azzal határral, és bár a lábujjam vége elérte a választóvonalat, egyetlen mikronnyit sem tévedtem át rajta, soha!

Szerettem volna elfojtani a haragomat, de nagyon nehezemre esett és szenvedélyesen magyaráztam tovább:

- Egyszer kihívtak egy családi veszekedéshez. Besétáltam a lakásba, ahol a háziasszony a padlón feküdt a saját vérében és hányadékában. Az orrát péppé zúzták. A szeme körül sötét karikák voltak, s ráadásul úgy megduzzadt, hogy majd’ kiugrott az üregéből. A nyakán véraláfutások sötétlettek, amelyek egy tenyér és öt ujj rajzolatát adták ki. Az egész testét félig-meddig gyógyult horzsolások és zúzódások borították. Tőle nem messze két könnyes szemű apróság állt, annyi idősek lehettek, mint az unokaöcséd és az unokahúgod. És a szomszéd szobában a kanapén ott feküdt a drogfüggő férj. Az ökle még sebes és véres volt, a ruháján a felesége vére vöröslött. Olyan hangosan hortyogott, hogy elnyomta a nő zokogását. Én láttam mindezt, és szerettem volna olyan durván felkelteni azt a vadállatot, hogy sose felejtse el. Szerettem volna úgy megverni, hogy úgy nézzen ki, mint akit egy rankor szájából rángattak ki. De nem tettem meg. Türtőztettem magam.

Elhallgattam néhány pillanatra, majd vettem egy mély lélegzetet és folytattam.

- Egyszer besétáltam egy raktárba, és letartóztattam egy kábítószerkereskedőt az irodájában. Kinyitott egy bőröndöt, és megmutatta a tartalmát. Egymillió kredit volt benne, több, mint amennyit életem végéig megkereshettem volna. Azt mondta, nekem adja, ha egyszerűen csak elveszem, és kisétálok az épületből. Soha senki sem tudta volna. - Résnyire vontam a szememet, és hozzátettem: - De én tudtam volna, és nem vettem el.

Luke mondani akart valamit, de intettem, hogy még nem fejeztem be.

- Az apám a karomban halt meg, de nem tudtam elköszönni tőle. Nem kaptam esélyt, hogy megmondjam neki, mennyire szerettem. Csak tartottam, és éreztem, hogy kialszik benne az élet lángja. Reméltem, hogy elmondja, nem okoztam csalódást neki, de nem kaptam meg a feloldozást. Aztán elindultam, és megtaláltam azt a rohadék fejvadászt, aki megölte az apámat, és letartóztattam őt. Az egész KorBiz-on belül senki sem akadt, aki csak elsuttogott volna egy tiltakozó szót, ha lelövöm az illetőt, mert ellenállást tanúsított. Megtehettem volna, hogy beviszem Bosskot a KorBiz központjába, és az előcsarnok kellős közepén, több száz szemtanú előtt szétlövöm a fejét. Mindenki azt vallotta volna, hogy a fogoly szökést kísérelt meg, és veszélyt jelentett másokra. Megölhettem volna azt a nyomorult alakot, megbosszulhattam volna az apámat, de nem tettem. És miután a birodalmi összekötőnk futni hagyta Bosskot, nem indultam utána, hogy elkapjam és végezzek vele.

Megint megkopogtattam a szegycsontomat, és kevésbé indulatosan folytattam:

- Nem tudom, hogy ezek után gyengének vagy ostobának tartasz-e. Talán attól, hogy nem álltam bosszút, nem vagyok az a fajta Jedi, akivé te képezni akartál engem, és talán nem lehetsz biztos bennem, mert engem még nem nyelt el a sötét oldal, és nem tértem vissza onnan. Ezt nem tudom, de ne mondd nekem, hogy nem ismerem a sötét oldalt, hogy mit sem tudok a kísértéseiről. Többször jártam a határán, de mindannyiszor sarkon fordultam, és eltávolodtam tőle!

Luke szürkére sápadva nézett rám, aztán elfordította rólam a tekintetét, és halkan felelt:

- Nem tartalak sem gyengének, sem ostobának. Azt gondolom, hogy kiváló Jedi-lovag leszel. - Tétovázott néhány pillanatig, majd hozzátette: - Az viszont aggaszt, hogy alkalmatlan bolondnak tartasz. Neked nem tetszik az, ahogyan az Akadémiát irányítom. Nem tetszenek a másokat érintő döntéseim, és nem tetszik az, ahogy én a világegyetem működését látom.

- Nem erről van szó - válaszoltam a fejemet rázva hanem arról, hogy szerintem ezek a dolgok nálam nem működnek. Téged Jedi-lovaggá képeztek, és Jedi-mesterré lettél. Ezt elfogadom, és tisztellek mindazért, amin keresztülmentél, és amit megtanultál. Amit te véghezvittél, arra én sosem lennék képes. - Hirtelen halkabb, barátságosabb hangnemre váltottam, mert egyszeriben rádöbbentem, hogy pont akkor ugrottam neki Luke-nak, amikor amúgy itt mélypontra jutott. Noha tényleg bőven akadtak problémáim az Akadémiával, nem érdemelte meg, hogy így bánjak vele. - Mindezek ellenére semmi sem biztosíthatta, hogy elsőrangú oktató leszeg különösen az első időkben. Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy remek munkát végeztél a tanítványaid zömével. Gantorist, Marát, Kypet és engem is beleszámítva, az első osztályod tizenöt tagja közül mindössze hárman vallottak kudarcot, ami alig húsz százalékos vesztesei Sőt Marát nem is igazán lehet kudarcnak nevezni. És engem sem. De mindaz amit elmondtam, csupán egyetlen vélemény. Annak idején a KorBiz-nál járta egy mondás. Ha egy fickó huttnak nevez, ne törődj vele! Ha egy második is huttnak nevez, kezdj el gondolkodni! Ha egy harmadik is huttnak nevez, szerezz be nyáltartó vödröt, és kezdj el fűszert felhalmozni!

Luke szomorkásán mosolygott, és megkérdezte:

- Tényleg elmész?

- Meg kell tennem - válaszoltam, majd egy pillanatra lehunytam a szememet, és előadtam egy másik gondomat: - Te elmondtad nekem, Tionne elmondta nekem, de még a holokron őrzői is elmondták nekem, hogy a koréliai Jedi-hagyományok különböznek a többi hagyománytól. Az elődeim rendelkeztek a Jedik képességeivel és erényeivel, és hajlamosak voltak a saját, honi rendszerükben tevékenykedni. Te idehívtál, hogy hozzam magammal egy részét annak a hagyománynak, de valójában nem tartom magam hozzá, hacsak nem indulok el, és fedezek fel még sok mindent magamról.

Luke lassan, megfontoltan bólogatott, és kijelentette:

- Ebben van igazság, de attól még aggódom miattad és a fejlődésed miatt. Lesznek akadályok a jövőben, kihívásokkal fogsz szembekerülni...

- Tudom - feleltem a vállamat vonogatva. - De csak akkor tudok szembenézni velük, ha rájuk találok. Luke felsóhajtott, és csendesen megjegyezte:

- Hát, lesz még némi időd, hogy átgondold a döntésedet. Eltart egy darabig, mire ideér a következő szállítóhajó.

- Itt van Mara első gépe.

- Úgy tudtam, kiégett a hiperhajtómű motivátora - válaszolta Luke és a homlokát ráncolva meredt rám.

- Ez igaz, viszont...

Még mielőtt megadhattam volna a magyarázatot, Artu begördült az ajtón, és riadtan szirénázott.

- Mi történt, Artu? - kérdezte Luke, és letérdelt a zömök droid mellé. - Mi a baj?

A droid apró holovetítője felfénylett, és Luke, illetve köztem egy birodalmi csillagromboló háromdimenziós képe jelent meg - egy csillagrombolóé, amely a Yavin-4 felett lebegett alacsony orbitális pályán.

- Most mihez kezdünk? - nyögte elgyötörten Luke.

- Nincs miért aggódnod, Skywalker mester - mondtam neki, és megveregettem a vállát.

- Felbukkan felettünk egy birodalmi csillagromboló, és ne aggódjak? - kérdezte Luke, és értetlenül pislogott rám.

- Tényleg felesleges - válaszoltam, és elmosolyodtam -, ezek értem jöttek.